Dalszöveg

Kilenc csikó kilenc gulya, de sáros,
Ugyan kié ez a ménes, de páros.

Talán bizony a kisasszony a bojtár,
Szívem juhász itt terídd le a subád.

Nem teríthetem itt le a subámat,
Tilos van itt, behajtják a falkámat.

Má’ te azzal édes fiam ne gondolj,
Kiváltja azt édesanyám, ha mondom.

Édesanyám váltsa ki a falkáját,
Velem töltötte el az éjszakáját.

de Lányom, lányom lányomnak se mondolak,
Hogyha téged a juhásznak od’adlak.

De nem bánom én édesanyám, tagadj meg,
Az én szívem a juhászé hasad meg.

Öreg báró nem vette már tréfára,
Felpattant a legjobb nyerges lovára,
Felpattant a legjobb nyerges lovára,
Kivágtat a közelébbik tanyára.

Kérdezi a számadó juhászától,
Hol kószlál a bojtárod a nyájától?

A bojtárom három hete csavarog,
Bizonyára vele van a kisasszony.

Kisasszonynak kastély vár a számára,
A juhásznak készül az akasztófa.

Diófából faragják ki azt a fát,
Melikre a juhászlegényt akasztják.

Falu végén megszólalt a nagy harang,
Húzza aztat tizenhárom vadgalamb,
Csak azt veri mind a két oldalára,
Báró kislány maradt egyedül árva.

Falu végén cigányasszony sátora,
Báró kislány minden este megy oda,
Elmegyen és megkérdi a jövőjét,
Juhászlegény lehet e még az övé?