Mesterek és tanítványok – Hagyományok Háza, április 24. 19 óra

Kedves Látogató!

A Szent György napi műsor kapcsán ideillesztek néhány gondolatot, tudnivalót, az előadás szereplőiről és arról, amit Ők tudnak.

Erre a zenére Juhász Zoltánék (Egyszólam együttes: Fábián Éva, Berecz András, Juhász Zoltán, Sáringer Kálmán) nyitották meg a fülem. Nem is hagyott nyugodni, hogy én is részese legyek, tanuljam, élvezzem, játsszam. Így történt, hogy Juhász Mester előbb adott néhány felvételt, s mikor újabbakat kértem azt mondta: “menjél gyűjteni” – ami olyan, mint amikor az egyszeri palóc ember a Dunából egy hajókötelet vonszolt kifelé, de annak sehogy sem akart vége lenni, ezért így kiáltott fel, “hát ennek meg levágták a végét!?”. Hála Istennek így van. Ebbe a végtelen történetbe tekinthetünk bele április 24-én, amikor Pál István szavaival élve, “felszabadulnak az állatok”.

Néhány szót írok a fellépőkről, akiktől sok szeretetet kaptam.

Karácsony Lázárt egy esős, meleg napon látogattam meg először a gyűjtések elején. Ázottan érkeztem és száraz ruhát adtak rám. Olyan volt, mintha túl lennénk a keresztelőn, pedig az pár évvel később volt, amikor így mutatott be egy hozzálátogató ismerősének: “Pali….., zeneszerző”. Ennél szebb bérma-keresztnevet nem is kérhettem volna.

Tímár Viktor zenész is, meg olyan Mester, aki három napos lázas kóválygás után, négy perc alatt kirántotta belőlem a nyavalyát. Mikor furulyázott, sokszor jelent meg huncut mosoly a szája szélén, ami a “szerzés” pillanatnyi örömeit konstatálta számomra, aki éhesen cserkésztem “élelem” után.

Vizoli Demeter az egyik tanúhegy, aki ékes bizonyítéka, hogy nem hal ki olyan egyszerűen a régi (de nem ócska) zene Gyergyóban. Édesapja furulyázott, tízen voltak testvérek, szeretetben, békességben éltek mindig.

Németi János tanyasi parasztszülőktől örökölte életrevalóságát. Apja a háború után és a téeszesítéskor is elveszítette vagyonát, mégis mindig danolt. Édes Anyanyelvünket hallhatjuk tőle ízes dallamokkal formázva. Egyik nótájában mondja: “Nem bánom, hogy parasztnak születtem, Azt se bánom, hogy juhász lett belőlem”.

Novák Pál tizenöt éve barátom. Felmenői a Mátrában voltak pásztorok, akik gyermek és ifjú korát sok szép emlékkel itatták át. Ilyenek a nóták és a furulyazene.

Vicuska (Dsupin Viola) arra tanított, hogy legközelebb a testvérek állnak egymáshoz.

Pál István nincs a szereplők névsorában. Mikor meghívtam erre a műsorra, azt ígérte, hogy eljön. Kiválasztotta a nótát, amit elénekelt volna. Hét nappal ezután meghalt. Őt tartom a legfontosabb Mesternek.

 

 

 

Facebookon

duspin_plakat.031

Pista bácsi kalapja és mellénye
Pál István kalapja és mellénye. Foto: Csorba Erzsébet, Böbe

 

About the author : Dsupin Pál