MÁTRAI KÉPEK I.

Tartalom



A Mátrai képek I. című fejezetben a Heves megyei Sirok és a hozzá közel eső Bükkszék egy-egy pásztorhagyományokkal bíró családjának zenei hagyatékából válogattam.

A most közölt 188 tételből 176 saját gyűjtésem, a maradék 12-t mások gyűjtötték id. Pozsik Istvántól.

A videók nagyobb részén Novák Pál furulyázik és énekel. A Vele készített felvételeknek szerves részei az apjával, Id. Novák Pállal korábbi népzenei gyűjtéseken készített hangfelvételek. A dallamokat egyenként rögzítettük.

Ifj. Pozsik István és id. Pozsik István furulyazenéjét dallamonként játszottam filmre. Ifj. Pozsik Istvántól szintén vannak énekes gyűjtések, ezeket is elhelyeztük a tárban.

A Mátrai képek I. cím azt jelzi, hogy a vidék pásztorzenéjének itt közreadott része töredék, idővel szeretném bővíteni. Lehetett volna több zenész felvételeiből válogatni, mégis egy kevésbé árnyalt, de egységesebb reprezentáció mellett döntöttem. Ennek egyik fő oka, hogy a vidék hagyományos pásztorzenéjét ma Novák Pál képviseli egyedül.  

Furulyaiskola - oktatási segédlet



Az elmúlt 30 évben több magyar furulyaiskola született, amelyek fontos részei lettek a népzeneoktatásnak, ily módon a tanárképzésben is szerepet kaptak. A magyar furulyaiskolák és egyéb furulyazene tanuláshoz kapcsolható monográfiák nagyrészt Juhász Zoltán nevéhez fűződnek. Ezek a népzenei tananyagok vagy egy-egy személyhez, tájegységhez köthető munkák kottával és hangzó melléklettel jelentek meg, hogy az azokból tanulók hiteles népzenét játszhassanak. A segédletek lehetővé tették, hogy iskolai keretek között is tanulható legyen a magyar furulyazene. Emellett ma is élnek még (a tudományos szaknyelv szerint) „adatközlők”, akiktől gyűjteni és tanulni lehet, de fontos szerepük van a tanulásban a népzenei táboroknak is.

Jómagam is megismerkedtem a furulyaiskolákkal, tanítottam is belőlük, s ha módomban állt, fölkerestem falusi furulyásokat. A gyűjtés során nyert tapasztalatokat és a gyűjtött dallamokat felhasználtam a tanítás során. Leginkább hangfelvételeket készítettem, melyekről nehezebb tanulni, mint filmről, ezért is született ez a tanulást és tanítást szolgáló segédlet.

Az alaposság megkerülhetetlen a népzene tanulásakor is, és mivel a kottakép csak mankó lehet, ezért a végső „szót” mindig az eredeti hangfelvétel mondja ki. Ezért hallható minden tétel eredetiben is.

A tanulás kétségtelenül kézből-kézbe a legszerencsésebb. Talán még abban az esetben is, ha az első kéz már másodkéznek számít (pl. népzenegyűjtő tanárok), azaz a mester nem hagyományos módon örökölte ezt a zenét. Miért „örökölte”? Mert a falusi és pásztor ember zenei fogalma a hangszerjáték megkezdése előtt kialakul puszta hallgatói részvétellel még kicsi gyermekkorban – hasonlóan az anyanyelvhez. Érdemes tehát sokat hallgatni a tanulás megkezdése előtt az ismeretlen zenéket, így a teljességében rögzülő emlékkép egy-egy dalról vagy hangszeres zenéről nem egy elemző, a hagyománytól idegen, töredékeket összerakó tanulási folyamat eredménye-, hanem egy szigorú rend szerint kódolt egységes kép gyakorlati magvalósításának kezdőpontja lesz. Jelen esetben az eredeti hangfelvételek mellett a dallamot formáló kezek megfigyelésével természetesebb megközelítési lehetőség nyílik a zenéhez, mintha kottából tanulnánk.

Tanácsok



  • Hallgatni arany. A dalokat és a furulyazenét is. Ha fejben megvan, hamar vezeti az ujjainkat.

  • Érdemes először a dalokat énekelni, hogy legyen pontos képünk, fogalmunk a dallamról és annak nyelvi sajátosságairól. A dal egy fejben vezető „kotta” a hangszertanuláshoz. Pál István, tereskei (Nógrád megye) pásztor nem tudta elképzelni, hogy a dal ismerete nélkül furulyán vagy dudán hogyan játszható el akár egy versszak is. Első találkozásunkkor, Síkfőkúton, az első Egyszólam Népzenei Táborban, ahová Juhász Zoltán hozta el közénk, mondta, hogy a népdal mindig igaz történetet mond el. Kérte, hogy szóljunk, ha nem értünk valamit (mi az a korog-morog a manga nyáj, stb.), mert a dalnak úgy van értelme, ha értjük. Ezért vannak a zenetárban lehetőség szerint a dalok is. Persze, ez csak egy megközelítés. Úgy is lehet élni a népzenével, hogy sok dallamot ismerünk dal nélkül. Az is egy dimenzió…

  • Főleg alapfokon játszóknál érdemes a dalt előbb egyszerűen, a dalnak megfelelően a furulyás változat zárlatát figyelembe véve játszani.

  • Ha egy mód van rá, a tanár kísérje furulyán a tanuló éneklését, és fordítva, hogy az ének- és furulyaszó egységét biztosnak érezzük. (Pál István, dudás-furulyás pásztor, fejben mondta a dalokat, mikor dudált vagy furulyázott.)

  • A videókat is lassíthatjuk, akárcsak a hangfelvételeket, de ilyenkor könnyen becsúsznak tévedések. Érdemes mindjárt rendes tempóban ellenőrizni a megfejtést.

  • Az általam feljátszottak nem egyeznek meg teljesen az eredetivel. Fontosabbnak tartottam a pontos értelmezést, mint a zenélést, így a réven nyert pontoskodással (fontoskodással) a vámon hagytam a révületet. Ha zenélünk, ritkán utánzunk pontosan, olyankor már inkább csak használjuk, amit felfogtunk a zenéből. Az utánzás és a pontosság eszköz az önállósághoz. Bízom benne, hogy a videók jó segítséget nyújtanak az eredeti felvételek megtanulásához.

  • Nagy népzenei adatbázisokban sok változata meghallgatható az itt közölt dallamoknak, ami időnkén zavart okozhat, viszont ha sok változatot tudunk, már lesz miből felejteni – aminek elég erős nevelő hatása van a tanulóra. Míg az ember fia nem megy színpadra, addig nem kell félni a kavarodástól – sőt, még örülhetünk is neki.

  • Azt mondanom sem kell, hogy akár lassított, akár eredeti tempójú videóval való együtt játszást nem tiltja a kánon.

  • A furulyákról: Sokat gondolkodtam, hogy a megszokott módszert alkalmazva, mindent ugyanolyan alaphangú furulyán játsszak fel, de inkább az eredeti, vagy azt megközelítő hangzást választottam. A döntést nem könnyű megindokolni, mert erősek az egységesítés melletti érvek, de mivel Novák Pál mindent C- alaphangú furulyán játszik és a dallamoknak jóval több, mint a felét Ő játssza, a két Pozsik Istvánnál fontosnak éreztem, hogy furulyáik hangnemeit megőrizzem, megközelítsem.

  • Ehhez kapcsolódik közvetlenül a hangszeres zárlat kérdésköre.



  1. Minden furulyás hangfelvétel tanulásának kiindulópontja a hangszeres zárlat meghatározása. Jelentősen befolyásolja a hangszeres játék stílusát, ezért is vannak egy-egy vidékre jellemző furulyás dallamzárások. A hangszeres zárlat nevű kereső mezőben a nagybetű a furulya alaphangját jelöli, a szám pedig a furulyának azt a fokát, ahol a dallam zárul

  2. Mindhárom furulyás többféle zárlatot használ a hangszerén.

  3. A furulya 1. és 4. fokára dúr és moll dallamokat egyaránt zárnak. (Gyakran semleges a 3. fok, különösen az ifjabb Pozsik Istvánnál.) Id. Pozsik István és Novák Pál ilyen hangszeres zárlatoknál villafogással módosítja a furulya harmadik és hatodik fokát moll dallamok esetében. Ifj. Pozsik István ezeknél a hangoknál sokszor ajakkal és a fúvás erősségével módosítja a hang magasságát.

  4. A furulya második fokára csak moll dallamokat zárnak.

  5. Nem ütközik törvénybe, ha gyakorlásképpen valaki többféle hangszeres zárlatban is eljátszik egy-egy dallamot, hiszen furulyásaink is éltek ezzel a gyakorlatban. Biztos, hogy más módon formálódik a dallam, és sok esetben el sem játszható az eredeti megoldás, mégis működhet, és hozzájárul hangszerjátékunk csiszolásához is.

  6. Érdemes alaphangra záró-, C-s furulyán játszó furulyással G alaphangú furulyán (4 fokra zárva) együtt játszani. Ebben az esetben az idősebb Pozsik István dudálós játékmódjával dudás hangzást lehet létrehozni a G-s furulyán, amiből finom kamarazene alakulhat ki.

  7. Az alaphangra záródó dallamokhoz mindhárom furulyás az alsó regisztert használja. Csak id. Pozsik Istvánnál találkozunk oktávtöréssel, ami ugyan nem hoz teljes „áttörést” a 2. és 3. regiszterbe, de jelzi, hogy az alaphangsorból fölkívánkozik a dallam egy oktávval magasabbra. A Dél-Dunántúl Furulyaiskolában megtalálható a 2. és 3. regiszter fogásrendje, de azon túl is szükséges lehet egy-két módosított fogás, ami furulyánként változhat. (A játéktól idegen, természetellenes fogások nem alkalmasak jó zene létrehozására!)



  • Végül pedig javaslom a klarinétosoknak, tárogatósoknak (és a hegedűsöknek is), hogy lessék el a furulyás játékmódot és ültessék át a dallamokat hangszereikre. Gazdagabbak lesznek vele. A furulya eredeténél fogva tisztán megőrizte a régi stílusú hangszerjátékot és jó útmutató lehet más hangszereken játszó zenészek számára.


Életrajzok


Id. Pozsik István (1895-1970)


 



 

Tarnaleleszen született, apja, Pozsik József nyomában Ő is kondás volt. Fia elmondása szerint az apjának hat testvére volt. A testvérek közül öten tagjai voltak a bükkszéki fúvós zenekarnak. 1917-ben katona az első nagy háborúban.

Az 1960-as években Sárosi Bálint többször is gyűjtött tőle. Részt vett a „Röpülj páva” országos népzenei versenyben, még Párizsba is eljutott hangszeres tudásának köszönhetően. Fia mesélte, hogy mikor 1968-ban a Röpülj páva egri selejtezőjére jelentkezett, nem választották be a TV-be érdemesnek tartottak közé. Nem hagyta annyiban, fiával elutazott Kecskemétre, fölkereste Kodály Zoltánt, aki megkérdezte tőle – Mit tud? – Mire Ő felemelte a nála lévő fokost, és furulyázni kezdett rajta. – Ne búsuljon, ott a helye az első sorban – mondta Kodály Zoltán, így még a halála előtti évben a TV-ben is megszólalhatott örökzöld zenéje. (Az 1968-as Kecskeméti Népművész Találkozó I. részét a Magyar Televízió rögzítette és 1969-ben közvetítette is.)

A rendes, hatlyukú pásztorfurulyák mellett készített fokos-, sétabot- és a nem kis fantáziára és ügyességre valló pipa-furulyát is. A fokos furulya egyébként két furulyát rejtett magában, tehát ketten is használhatták. Pozsik István játszott klarinéton és tárogatón, készített citerát és játszott rajta, de előfordult, hogy a kocsmában zenélő cigányprímás odaadta neki a hegedűjét és játszott a bandával. A pásztorélet befejeztével Őt is befogadta a szocialista nehézipar Ózdon, de a hangszerek és a zene végig elkísérték. 1969-ben még gyűjtöttek tőle. 1970-ben halt meg. Ugyanebben az évben hunyt el a felesége is.

Hangszeres játékára az északi dialektusban más furulyásoktól is hallható dudálós dallamformálás, és a vidékre jellemző pásztordalok gazdag díszítése jellemző. Gyakran érezhetően elrugaszkodik a dal prozódiájától és attól független zenei megoldásokkal él, melyek mindig az egykori dudazene sajátos stílusjegyei felé mutatnak. Hiteles, régi pásztorzenét játszott. Furulyazenéjében hallás után is könnyen felfedezhető a klarinétjátékban is jól szolgáló villafogás. Ifj. Novák Pál idősebb koráig elsősorban klarinéton játszott és pontosan olyan villafogásokkal él a furulya negyedik fokára- vagy az alaphangra záródó moll hangsorú dallamoknál, mint id. Pozsik István. Idekívánkozik az is, hogy Ifj. Novák Pál 17 évesen sűrűn látogatta az öreg Pozsikot, mikor is Örzse néne (id. Pozsik István felesége) általában fogta a guzsalyt és ellépett otthonról…

A hatlyukú furulyán játszó magyar hagyományőrzők többnyire egy vagy két zárlatot alkalmaznak hangszerükön, de nem ritka, hogy dúr és moll jellegű (esetenként semleges harmadik fokú) dallamokat is ugyanarra a fokra zárják. (Pl. a dallamokat kivétel nélkül a furulya negyedik- vagy alap fokára zárják.) Id. Pozsik István az 1, 2 és 4-ik fokra is zár dallamot. Fiánál egy esetben az 5-ik fokra zárás is előfordult.

 

Ifj. Pozsik István (1922-2007)


 



 

Bükkszéken született. Már gyerekkorában segített apjának a disznókat őrizni. Az ötödik osztályt úgy végezte, hogy a napi munka után esténként járt a tanárhoz. 13 évesen gulyás Bátorban, ahol egy 10 éves bojtárral őriztek 117 marhát. Még a háború előtt summás, favágó, és újra gulyás volt. 1943-ban bevonult és a fronton szovjet hadifogságba esett. 2 év katonaság és 3 év hadifogság alatt egyszer volt otthon hat hetes újoncként, amikor az esküvőjét tartották. 1948-ban hazatért, rövid ideig dolgozott a kőolajfúróknál, majd Ózdon kohász 29 és fél évig. (Okos Tibor riportja, 1988,)

 

Gyerekkorában trombitán játszott, az vele volt az állatok mellett is. Szerette, amikor a pásztorok hangszereikkel felelgettek egymásnak egyik dombról a másikra. Előfordult, hogy hazahajtáskor a baktai (Egerbakta, Heves m.) zsidó-hídon táncmulatság kerekedett a trombitazenéjére. Apja már gyermekként elvitte zenélni lakodalomba, bálba. Furulyázni csak felesége halála után kezdett, 1973-ban, amikor annyira megbetegedett, hogy az orvos a Tátrába küldte szanatóriumba. Odavitte magával apja fekete, bakelit furulyáját, azzal vigasztalta magát (meg az érte aggódó nővérkéket) – meg is gyógyult. Később, a bükkszéki énekkar erőszakos unszolásának engedve a színpadon is szerepelt.

Furulyajátéka tiszta és világos, pedig a kohászatban eltöltött 30 év elnehezítette kezeit. Kedvenc hangszerét mindenhová magával vitte: színpadon, a strandnál- és a kocsmában is szívesen használta.

A pásztordallamokat és azok régies előadásmódját nem felejtette el, jónéhány dalt el is énekel, ha töredékesen is. A furulya hangja és a dallamok hangulata már önmagában is teljes élményt nyújt számára. Hallgatva a gyűjtéseket érződik, hogy ez a zene az élete része és nehezen tudja produkcióként kezelni a színpadon vagy a népzenegyűjtő jelenlétében. Ezért lehetett lámpalázas a színpadi szerepléskor, és elégedetlen önmagával a felvételek készültekor. Igaz, a jelenség általános, mert az idős, falusi zenészek sok esetben nem értik, hogy mi olyan érdekes vagy értékes a gyűjtő számára, mikor ez neki olyan természetes, mint a levegővétel – nem teljesítmény, csak a lélek egyfajta megnyilvánulása.

Ritkán használt villafogásokat hangszerén, ami nem jelenti azt, hogy nem módosította a hangokat. A síp ablakának ajkunkhoz közel eső felső részét alsó ajkunkkal finoman takarva mélyíthetjük a furulya hangjait. (Nem véletlenül lehet a hangképző nyílás alul a hatlyukú furulyákon.) Ezt a hangképzési módot leginkább az erdélyi és moldvai magyar furulyazenéből ismerhetjük. Ő is élt ezzel a lehetőséggel.

Játékában nem rugaszkodik el a daltól, ahogy az apja, de azokat Ő is a hagyományos furulyazenére jellemzően formálja, díszíti. Az apja-, és sok más furulyás által használt dudás szótagolás az ő furulyazenéjében is hallható, hiszen nemcsak a szomszédos hangokkal, előkékkel, utókákkal, a fő hangokból röviden lecsípett „csippantásokkal” választja el egymástól a szótagokat, szavakat, de az oktávhangot a duda oktávjának csipogásához hasonlóan használja a ritmus erőteljesebb érzékeltetéséhez. Játéka nagyon egyszerűnek tűnik – végső soron az is. Mégis komoly feladat a pontos utánzása. Igaz, a cél nem ez, de nem érdemes megkerülni. Akinek előbb volt fogalma a zenéről, minthogy a hangszert a kezébe vette, annak nincs szüksége a tanulás utánzós szakaszára, az készen áll a körforgás részévé válni, fogja a hangszert és azt játssza, amit már „fejben” tud. Aki nem ismeri ezt a nyelvet gyerekkora óta, az nem úszhatja meg a vadászat izgalmait, nehézségeit és örömeit. Mindkét út igaz út, ugyanoda vezet. Nem maradunk éhen, szomjan.

 

 

Id. Novák Pál (1920-2004) és Felesége


 



 

Az idősebb Novák Pál 1940-ben a Sirok melletti Lyukva-tanyára költöztette családját Vizslásról (Nógrád megye), majd nyáját is idehajtva letelepedett az ott élő 12 család közé. Még a költözés évében besorozták katonának. A háború végén fogságba esett és 940 nap után, 1947-ben tért haza családjához. Addig a kis Novák Pált édesanyja és apai Nagyapja, Novák István (1874-1956) nevelte. A hadifogságból hazatérő Édesapának még három fia született.

A család emlékezete szerint apai és anyai ágon is juhászok voltak az őseik. 1968-ig éltek a Lyukva tanyán, ahol elsősorban juhászattal foglalkoztak. A Novák család nagy rokonsággal bírt, számon tartották és látogatták egymást sátoros- és családi ünnepek alkalmával. Ilyen alkalmakon sokszor kísérte klarinétján ifj. Novák Pál a mulató öregeket.

Id. Novák Pált 2000-ben kerestük fel először Vámosi Lászlóval Sirokban, fia lakásán. Fehér Zsombortól hallottunk róla. 80 évesen úgy idézte fel a dalokat, hogy közel állt ahhoz, mint mikor valaki elmond egy verset. Ő elmondta a dalokat. Érdekes, köztes előadásmód ez az éneklés és versmondás határán. Ha a dallamot elvennénk a (rubato) dalból, maradna a versmondás. Lehet ezt az előadó idős korával magyarázni, hiszen hasonlót tapasztaltam (szintén idős férfinál) Noszvajon is, mégis elgondolkodtató. Pali bácsi a gyűjtések során nem énekelt sok dallamot – harminc dalhoz kb. nyolcat használt. Pásztor embernél ez természetes. Annyira természetes, hogy az új történettel előadott régi dallam megint újnak tűnt, mert az új dalszöveg újabb önálló egységgé formálta a dallamot és a mondanivalót. Ez az ismétlődés nem tudatlanságot fed, hanem a népdal természetéből fakad. A régi-újról eszembe jut fiatal, lelkes-amatőr népzenegyűjtő koromból, mikor megkérdezték ismerős zenészek, hogy lehet-e még újabb dallamot vagy variánst gyűjteni? Ma már tudnám a választ: A nagy része számomra mindig új volt. Az újdonság nem a forrás szempontjából, hanem a hallgatóéból lényeges. Ha az amatőr gyűjtők minden ismert dallamot és változatot magukkal vittek volna a hátizsákjukban, vagy a fejükben, és helyben összehasonlítván a dallamokat az ismerteknél kikapcsolták volna a magnót, akkor sok madárlátta üres kazetta tért volna meg Magyarországra Erdélyből és másünnen is. Esetleg el sem indultak volna, mondván: Aki bújt, bújt… Id. Novák Pál nem tudta megunni a Lóra csikóst vagy a Magam lakok a tanyában-t, a Vidróczkinak manga nyáját. Én sem (csak meg kell várni az alkalmas pillanatot). Ezek a dallamok himnikus hangulatot árasztanak magukból, a nóták (dallam és mondanivaló) pedig túlzás nélkül a példabeszédek egyetemességével bírnak, ezért hordozzák magukban a „maghoz” hasonló megújulás képességét.

A dal önmagában kerek, furulya vagy klarinét kísérettel ugyanolyan kerek, mégis más, és más, ha a hangszer magában szól annak, aki ismeri a dal szavait és annak, aki nem ismeri a prózai vagy lírai mondanivalót.

Novákék legtöbbször saját hangszereikkel múlattak a Lyukva tanyán, de olyan is volt, hogy a falusi búcsúba tartó cigányzenészeket behívták magukhoz és napokig ott tartották őket. Ezek az alkalmak a „rabul ejtett” bandák számára is tanulságosak lehettek, és ha néha egy-egy falusi táncban a vonóra akadt a pásztornótákból valami, akkor a régi kovász megint újabb kenyeret költhetett.

 

Ifj. Novák Pál (1940-, Vizslás)


 



 

A klarinétot nyolc esztendős korától nyaggatta. Csődörös huszár Nagyapja hozta az első nagy háború olasz frontjáról, aki egy csata elején adta érte napi ételadagját. A nagyapa megmaradt, a klarinét tölcsérje a tarisznyában egy kardvágástól eltörött, ezt később Ifj. Novák Pál javította meg.

A nagyapa keze tele volt kardvágások nyomával, de egyetlen ujját sem vesztette el, így ifj. Novák Pálnak egészen 16 éves koráig volt szerencséje hallgatni furulyajátékát. Mikor a front vonult át a tanyán, az egykori huszár nem ment a föld alá, hanem unokájával az ölében egy széken ülve, a szabad ég alatt beszélgettek.

– Papa, mért nem megyünk a többiekkel a pincébe? Háború van. –  Dörögtek az ágyúk.

– Ez nem háború kisfiam – mondta az egykor lovakhoz és kardhoz szokott nagyapa.

Jobb időkben az öreg esténként kint ült a falalon és furulyázott, a gyerekek játszottak és táncra is perdültek. Ennek a furulyázásnak a nyomai biztosan nem múltak el Novák Pál emlékezetéből.

A jó furulyások, dudások, klarinétosok (hegedűsök is), egy szál hangszerrel életre tudták kelteni a pásztornótákat és táncra tudták mozdítani a lábakat is. Novák Pál zenéjére ez a szuggesztív játékmód jellemző. Nem hagy kétséget afelől, hogy a táncos hová tegye, vagy tette lábával a ti-ti-tát. Ezek a dallamok mindig dalban gyökereznek, kivéve az egyetlen közjátékot („Iszik a betyár a csapon”).

Novák Pál az apja és a pásztor rokonság nótáin nőtt fel. 17 évesen indult szerencsét próbálni. Ő is a szocialista ipar foglalkoztatottja lett a borsodnádasdi lemezgyárban. Ekkor kezdte látogatni az öreg Pozsikot, hogy zenei ismereteit nála bővítse, barátságba kerültek, így szívesen járt hozzá. Az öreg mindenféle hangszerrel bírt és játszott is rajtuk, de óvatos volt, húzta az időt, hogy a kurzus ne érjen túl hamar véget. Mindenesetre a nagyapa és a pásztor család után ez is meghatározó zenei élmény Novák Pál életében. Nem csodálkozhatunk rajta, hogy az egyébként is érdekes öreg zenész jónéhány este lekötötte a sok mindenre nyitott fiatalember figyelmét.

Pozsik Istvánhoz hasonlóan ma már ifjabb Novák Pál is készít hangszereket: citerát, furulyát, gardont.

A gyimesi zenéhez használt gardont nálunk látta először. Számára természetes volt, hogy készít egyet feleségének, hogy a furulya, vagy a klarinét mellett a zenében is hangsúlyozni tudja fontos jelenlétét férje életében. Síp és dob. Férj és feleség. Ami régen összetartozott, az most is összetartozik.

Novák Pálnak van egy találmánya is, a gitárjellegű citera (neve: gitera), ami játékos kísérletező kedvét is bizonyítja.

Nyolc éves volt tehát, amikor a klarinéton tanulni kezdett. Édesanyja mondta: „Fiam, tele van veled az egész határ”. Ez a hangszer jelentette számára a folytonosságot a zenében. Idősebb korában egy ideig lakodalmakban is zenélt cigányzenészekkel, majd később Bujáki Balázs barátunkkal, aki szintetizátoron játszik. Sok „bulit” kiszolgáltak.

A Mátraalján, ahogy más vidékeken, a Barkóságon át Gömörig, nagy becse volt a régi sípok modern örökösének, a klarinétnak. Egyszer egy lakodalomban, így mesélte Novák Pál, ráijesztett egy éltesebb korú férfi, mikor a zenekart leállította, hogy csak a klarinétos játsszon. „Szerencsére tudtam a nótát” – mondta. Ifjú korától vannak Róla fotók, amelyekről a hangszer szeretete sugárzik.

Rendesen furulyázni akkor kezdett, amikor 2000-ben megismerkedtünk. Nagyra becsüli az egyszerű hangszert. Furulyajátéka izmos pásztor és tánczene. A harmóniáért nem rajong, úgy tartja, hogy a dallamnak egyértelműnek, felismerhetőnek kell lennie, s ezt pontosan meg is fogalmazta, mert nem közömbös számára. Ennek tükrében már kicsit jobban érthető az egy szál hangszerrel közvetített kristálytiszta ritmizálás és hangsúlyozás. Kárpát-medence szerte ez az ízlés határozta meg a magyar zenekarok hangszerelését egykor. (Tekerő-klarinét, duda-hegedű, klarinét-hegedű-cimbalom-bőgő, hegedű-gardon, hegedű-gardon-cimbalom, furulya-citera, hegedű-citera, hogy néhányat említsek.) Na, jó, tudom… klarinét és szintetizátor? Most fátylat rá és inkább örüljünk, hogy Novák Pál zenéje az egyszemélyes zenekar minden vívmányát magán viseli. Díszítései szolgálják a zenét és nem feledtetik velünk annak szerepét

.

Köszönet



Patai Józsefnek és Misi Dávidnak a honlapkészítésért.

Misi Dávidnak a zenetár kialakításáért és a Mátrai képek I. feltöltéséért.

A Nemzeti Kulturális Alap Halmos Béla Kuratóriumának a pályázattal nyújtott támogatásáért.

Bolya Mátyásnak és Tari Dorottyának a Zenetudományi Intézet adattárában végzett kutatás segítéséért.

Dr. Pálóczy Krisztinának a Néprajzi Múzeum részéről nyújtott segítségért.

Okos Tibornak az ifj. Pozsik Istvánról készített riportfilmért.

Lányaimnak, Dsupin Katának a dalszövegek lejegyzésében nyújtott segítségért, valamint Dsupin Lucának a videók logójáért és a hasznos grafikai tanácsokért.

A Noszvaji Pitypang Hagyományápoló Egyesületnek és Feleségemnek, Dsupinné Milány Annának a pályázat lebonyolításában nyújtott segítségért.

Külön köszönet Novák Pálnak és Feleségének a 18 éves barátságért, és az önzetlen segítségnyújtásért..

Az adatbázis



Az adatbázist úgy alakítottuk ki, hogy más népzenei oldalakhoz hasonlóan a népzenei gyűjtéseknél megszokott szempontok szerint lehessen keresni, így a tárhely könnyen kiegészíthető nagyobb adatbázisok információival. Ilyenek:

 

http://systems.zti.hu/br/hu

http://db.zti.hu/24ora/dalok.asp

http://www.nepzeneipeldatar.hu/

 

TOVÁBB AZ ADATBÁZISRA


A Mátrai képek I. létrehozását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
© Dsupin Pál 2018