Arany est Egerben

Öt évvel ezelőtt volt módunk bemutatni Arany János daloskönyvét a Forrásban (EKMK). Most, immár a 111 előadást, ismét Egerben tarthatjuk. (Részletek alább a plakáton.) 

A minap “Unalmas-e Arany János?” címmel hallgattam meg egy előadást az intrerneten. Végül nem kaptam választ, de mindenképpen érdekesnek tartom a kérdés felvetését (a megválaszolást nem különben, ami az előadást illeti). Én már szinte hivatalból is olvasgatom Arany János verseit és böngészem a dalos-kéziratához kapcsolódó irodalmat. A előadás címében feltett kérdésre mindenki  meg fogja találni a választ, ha foglalkozik a költő életművével. (Az is használat közben derül ki, hogy a nyelvünk, az életünk, esetleg az iskolánk unalmas-e.) Tény, hogy ami nem elég érdekes, az unalmas. Azt is szokták mondani, hogy evés közben jön meg az étvágy, de van olyan is, hogy nem szereti valaki a spenótot, vagy a halat, esetleg a gombát – egyszer csak valami miatt kedvet kap hozzá. (Mert sok benne a vitamin, vagy mert megkívánja.) 

Továbbiakban csak egy versszakot idéznék Arany Jánosnak A lacikonyha című verséből, amiben a valódi értéket a talmival hasonlítja össze. A népi és a népies, a valaki és az akárki, a valami és az akármi területén ring ez a “vasárnapi kép”-részlet néhány táncost megidézve:

 “Most épen gyorsat ugranak.
Nem úgy, mint holmi nápic úrfiak,
Kaszálva lábbal, és kézzel hadarva,
Borjú szökések közt erre meg arra.
Nem görnyedeznek oly ízléstelen,
Nem kurjongatnak szünes-szüntelen
Panyóka szájjal piros dalokat,
Mintha gunyolnák önnön magokat.
Ők nem utánzók… s az eredetit
A kellem istennői szeretik,
Öntenek arra illő bájt, nemest,
Erővel és méltósággal vegyest.”

 

Arany János daloskönyve 2017.09.21. Debrecen

“A művészet a lélek ünnepe. Ünnepi ruhát veszek a lelkemre, ha festek. Ünnepi ruhám világos, tiszta, derűs. Ha magamra öltöm, általa nagyszerű kapcsolatba kerülök az örök és egyedülvaló élettel. Aki pedig az élettel, a nagybetűs élettel kapcsolatba kerül, nem tehet másként, mint hogy ujjong és mámoros, mert megadatott neki az a csoda, hogy élhet, hogy láthatja a reggelt, a párás Balatont, hogy láthatja az őszt és a tavaszt. És nézze, hogy milyen nagy és végtelen az élet jósága – még szivárványt is láthat az ember.” Egry József

Nyáron, Tihanyban volt szerencsém látni Egry József képeit. Ott találtam ezt az idézetet és azóta is csodálom, ahogy szavakba tudta foglalni azt, amit a képeire varázsolt. Nem kis varázslat a balatoni világ fényköntösét keretezett vásznakra teríteni úgy, hogy a falakról is érezzük azt a fényt – talán még a melegét is. Ilyen köntösnek gondolom én a dalt is, amit pásztorok a cifraszűrbe csavarva tartottak  meg, hogy alkalom adtán magunkra véve ünnepeljük a “nagybetűs életet”. Ezek a dalok egy-egy hanglemezen kicsit hasonlóak a falra tett képekhez, de élőben, még ha színpadra is kerülnek, örök fényükben, “világos, tiszta és derűs” ruhában tündökölnek, különösen ha egy pásztor szájából szólalnak meg. Erre hívom soraimmal azokat, akik ezt a fény-képet keresik. Most Arany János nevéhez méltó színben hallhatja népzenénk egyedülvaló emlékeit, aki eljön a mi kis műsorunkra és meghallgatja vendégünket, Németi Jánost, aki a Hortobágy dalait hozza szűre és kalapja alatt. Így talán Arany János népdalgyűjteményére is nagyobb fény derül. 

A szervezők itt és itt ajánlják az előadást.

Éljen Arany János!

 

 

Esztena fesztivál, Túl a vízen

Meghívó

Túl a vízen

A hetedik

Egyik ámulatból a másikba esve hallgattam Berecz Andrist, aki olyan gyergyói dallamokat dúdolt nekem, amikhez hirtelen nem tudtam dallampárhuzamokat állítani (megjegyzem, hosszabb gondolkodás után sem). Ez 2010-ben vagy 2011-ben volt. A dalokban szokatlan szavakkal-, képekkel-, néhol rejtvényszámba menő gondolatokkal lepett meg.  Bár magyarul dalolt, mégis úgy éreztem mintha ismeretlen nyelvterületre vezetnének a dalok. A tájban hegyek, fák, patakok, ahogy az lenni szokott, de tájékozódni nem tudtam. Az ő fejében ekkor már készen állt egy lemez terve (így szokta tudatni: Hé, koma, van itt még valami!). A lemez alapja Bartók Béla és Molnár Antal nagyon korai, 20. század eleji (1907-12) gyűjtései voltak. Ennek a hangokban ásó régészetnek lett eredménye a Hazakísérlek című hanglemez egy régi gyergyói emberekről készült fotókkal  is illusztrált könyvben. A dalok olyan jól hazataláltak, hogy azóta sok fiatal tudja már Gyergyóban. Tovább »

Oldal 1 of 612345...Utolsó »
  • Zenészek

  • Hangszerek

  • Noszvaj

  • Kaptárkövek