DSUPIN PÁL

 

MAGAMRÓL

Születtem 1963-ban Szikszón, Encsen laktam 12 éves koromig, majd Miskolcon 1989-ig, azután két évig Egerben. Családomnak fészket Noszvajon raktam. Húsz éve itt élek.

Első zenei élményem, amire emlékszem, hogy Apám egyszer kézen fogott öt éves forma gyermekként, kisétáltunk az encsi határba, ahol egy gyermekláncfű darabka szárára ráverselt egy mondókát és belefújt. Egy mély tónusú síp hang szólalt meg. Ma úgy tűnik, mintha abban a hangban az összes létező zene benne lett volna.

Olyan tíz éves koromig Édesanyám sokszor énekelt mikor otthon valamilyen házimunkát végzett, aztán elhagyta a dalokat – nagyon szép hangja volt.

Valamiért a fúvós hangszereknél kötöttem ki mindig. Kisiskolás koromban egy Béres-féle alumínium furulyán fújtam az akkori rádiós slágereket, középiskola után fuvolán tanultam egy diósgyőri zeneiskolában, aztán egy koncerten hallottam az Egyszólam együttest. Ugyanúgy elállt a lélekzetem, mint amikor először jártam Széken és láttam a viseletben templomba igyekvő embereket. Fölkerestem Juhász Zoltánt, tőle kaptam először székelyföldi és gyimesi furulyás felvételeket. Mikor  ezeket megtanultam, arra biztatott, hogy menjek népzenét gyűjteni, ami neki természetes volt már akkor, én meg el se tudtam képzelni, hogy találkozom majd olyan falusi emberekkel, akiknek az ősrégi magyar zene még mindennapos. Nagy élmény volt Bükkszéken, Gyimesben, Moldvában, a Mezőségen, Felcsíkban, Noszvajon és még jó néhány helyen emberek és dallamok után kutatni. Ez volt számomra a zeneiskola. A főiskolai tanulmányokat is föladtam egy évre, mert nem tudtam betelni a még létező népzenével. Könyvekből és hangfelvételekről sok-sok dallamot meg lehetett tanulni, de Szánthó Ferenc keservesét csak akkor tudtam eljátszani, miután személyesen tőle hallottam.

’93-ban megszólított Joób Árpád, hogy vállalnék-e népi furulya tanítást a Nyíregyházi Főiskola énekzene tanszékén. Tanítottam ott vagy 14 évig, közben jártam gyűjteni, tanultam könyvekből.

Sok nagyszerű zenésszel, sok műsorban és szép számú hanglemezen zenéltem, amiért hálás vagyok a sorsnak. Mindig érdekeltek az újdonságok – amik többnyire régiségek voltak. Leginkább akkor tudok nyugodtan élni és aludni ha valami újat tanulhatok. E téren a magyar embert bőséggel kényezteti gazdag hagyománya.

KIADVÁNYAIM

  • Túl a vízen

    Túl a vízen

    A hetedik. Egyik ámulatból a másikba esve hallgattam Berecz Andrist, aki olyan gyergyói dallamokat dúdolt nekem, amikhez hirtelen nem tudtam dallampárhuzamokat állítani (megjegyzem, hosszabb gondolkodás után sem).

  • Megjövendölve volt régen

    Megjövendölve volt régen

    “A karácsonyi ünnepkör rendkívül gazdag hagyományából azokat a számomra legkedvesebb dalokat, énekeket válogattam erre a lemezre, melyek több éven át adventi műsoraimat alkották."
    (Bárdosi Ildikó)

  • Arany János daloskönyve

    Arany János daloskönyve

    Ki ne ismerné Arany János nevét? Az iskolában mindannyian megtanultuk. Olvastuk a Toldit, verseit, tudjuk, hogy Nagyszalontán született egy elszegényedett nemesi családban és tudjuk, hogy legkedvesebb barátja Petőfi Sándor volt...

  • Mátraalja a hazám

    Mátraalja a hazám

    Élt néhány család valamikor a Siroki és Bükkszéki dombok ölelésében megbúvó Lyukva tanyán, köztük a Novák család, akik emlékezetük szerint mindég pásztorkodással foglalkoztak a Mátraalján. Búcsúkor és más sátoros ünnepeken messziről is eljöttek a rokonok, ilyenkor együtt múlatták az időt énekszó mellett.

  • Zöld erdőben lakom

    Zöld erdőben lakom

    Ezt a lemezt Pál Istvánnal és Juhász Zoltánnal készítettük. Megjelenése óta sokfelé bemutattuk, mindenhol nagy szeretettel fogadták. A felvételek akár népzenei gyűjtésnek is beillenének, de ez inkább egy műsoros CD, ami új formában, de régi tartalommal lép a széles közönség elé.

Blog

GALÉRIA

This is Custom Section, support ritch html,no support shortcode.

KAPCSOLAT